Tegnap este ezt találta meg az interneten a magyar feleségem. …És nem biztos, de szerintem kis könnyeket csalt a szemébe. Nem cuki? Sok sikert! (Itt a dalszövege, ha vele akarsz énekelni. :)
(p.s. it’s Győznötök and not Győznetek, right?)
Lehet, hogy azért mert szeretem az állásomat és nem gondolkozok azon, hogy máshol dolgozzak (kivéve persze Magyarországon!), de nem érdekelnek annyira az ismerettségi hálózatok mint például a FaceBook, LinkedIn, MySpace, stb. Nekem, csak úgy látszanak mint giccses megnyilvánulásai a kukkolásnak és egoizmusnak ahol, a legtöbb esetben az ember mindig egy kicsit többet mutat meg a világnak mint kellene. Aztán meg a legtöbb meghívó az ilyen halózatokra általában mindig házalóktól jönnek, akik mindig el akarnak adni valamit. :)
De nemrégen kaptam egy meghívót egy régi barátomtól a magyar iWiW-re. Hallotam erről a szolgáltatásról, de soha nem gondoltam volna, hogy a magyar népességnek egy negyede már rajta van!
A behatolás mértéke és a magyar kultúra és nyelv elszigeteltsége miatt biztos érdekes szociális következményei vannak. (yes, I’m very proud of that last sentence :)
Nos, azért tetszik nekem, mert tök rosszul beszélek magyarul és jól esik újra felvenni a kapcsolatot régi diákjaimmal, kollégákkal és barátokkal. Már több mint 30 ismerősöm van. …kicsit kevesebb mint az átlagos 900-1000 ismerős mindenki másnak. :)
Akkor nézz utánam a monikerem alatt: phenotypical.
Hát nem nagyszerű közmondás az? Pár évvel ezelőtt, töltettem egy kis időt azzal, hogy összegyűjtsek és megtanuljak magyar közmondásokat és úgy érzem, hogy ennek biztos magyar a származása, nem?
Most hallottam először a teljesen fantasztikus This American Life podcast-on, és gyorsan le akartam írni valahol…
Apropó, ha érdekel, a TAL-nál nincs jobb ablak a mai tipikus amerikai emberhez. Minden hét meséi különösek, nyugtalanítóak, hisztérikusak, lelkesítőek és magukkal ragadóak. Ha még mindig angolt tanítanék Magyarországon, kötelező olvasmánnyá tenném. …legalább az idősebb diakok számára…
Nem olyan hosszú az út - kb 35 perc, ajtótól-ajtóig. Túl rövid ahhoz hogy beindítsam a laptop-omat vagy igazan valami olvásnivalóra koncentrálni tudjak. De tökéletes a hosszúság egy tipikus podcastra. És az MP3-lejatszómban összeszedni őket már a legegyszerűbb rutin. Sok blog olvasót probáltam már, és a Google Reader tetszik a legjobban, mert ez a legelérhetőbb. De semmit nem tud csinálni mellékletekkel, ami nélkül pedig, az nem podcast. Akkor inkább az open-source FeedReader -t használom, mert meg tudom konfigurálni úgy hogy betegye a mellékleteimet egy mappába a desktop-omon (Valaki! Mi a “desktop” magyarul?”). Ott összegyűlnek egy hét alatt hétfőig amikor átmásolom a SanDisk m230 MP3 játszóra. Igen hallottam, hogy sokkal többet lehet csinálni iPod-okkal, de nem teljesen értem mi kell több a podcast figyelésénél? Nem érdekel a tarolási hely, mert kitörölöm őket amiutan meghallgattam. És melyik podcast-okat hallgatom?
Remélem, hogy ezt az első magyar nyelvű bejegyzést (!) az MXNA aggregátor-on, hamar háttérbe szorítja egy vibráló magyar nyelvű dialógus az Adobe Flex, Apollo és a világ leggyorsabb alkamazásfejlesztő platformjának következő verziójáról: a ColdFusion Scorpioról.
(Igen! a nyilvános beta már bármelyik pillanatban itt lesz!)
You are currently browsing the archives for the vegyes/OffTopic category.
